2013. március 28., csütörtök

Közlekedés

A közlekedésük nem sok országéhoz hasonlíthaztó!
Ami a legjellemzőbb rá a robogok. Olyan sok robogó van mint kínában bicikli. (Szerintem a Honda robogoinak 60%-át ide értékesíti) Mivel ezek két üteműek borzalmas a szag, és a hangzavar.

Az utcákon mind négyzetcentiméteren robogó parkol. Ami fura láttam néhány olyan robogot lerakva aminek az ülése már madár szaros volt, így várhatóan 1-2éve nem használták, azt hogy miért van letámasztva az utcára nem jöttem rá.
Az autós forgalom jelzőlámpái nem függőlegesen hanem vizszintesen vannak. A gyalogos átkelő zöld jelzése meg egy emberke ami ledekkel rajzolódik ki és sétálást animál. A zöld jelzés végén nem villog a gyalogos hanem el kezd futni.
A taxizás itt nem számít valami extrának. Egy BigMac menü áráért átvisznek a város egyik végéből a másikba. 100-200NTD nél városon belül nem lehet többet költeni taxira, így egy óra taxi út is kb 1600Ft. Ezzel azomban szoros ellentétbe van hogy kb 1000 NTD-ért hozott be a taxi a repülötérről, de ezze várhatóan átba#tak minket.
Biciklissel nagyon kevéssel találkoztunk, bár láttunk autómata bicikli kölcsönzőt. A belváros üzleti negyedében sárga bringákat lehet egy automata tárolóbol kivenni, és néhánby europai igénybe is vette ezt a szolgáltatást.
A tömegközéekedést nagyon sokan használják, különösen a metrót, de erről egy korábbi bejegyzésben már írtam.








A bújkálás

Ha ezt valaki mesélné nem hinném el.......
11 000km-re a hazámtől bújkálnom kell.
A tegnapi nap holyamán a 30perces meetingek keretében egy előre nem egyeztetett cég képviselője, jött az asztalomhoz, és mindenféle gagyi skype telefont vett elő a bőröndjéből. Hogy szegényt ne sértsem meg nem hajtottam elo egyből hanem végignéztem őket és mondtam nagyon tetszenek, érdekesek, küldjön róluk leírás és árlisttá. NA ITT RONTOTTAM EL A DOLGOT!
Erre a koma ráharapott.... meglátta az asztalon a szálodám kártyáját, már írta is a címet, közölte hogy holnap oda megy 9.30ra és one by one átbeszélünk mindet. Próbáltam mondani neki hogy nem kell meg csak küldjön detailst, egyik fülén be a másikon ki.
Mikor visszaértem a szállodába megírtam neki mailon is hogy nem jó nem fogunk találkozni met egy másik szállodába kell átmennem, ahogy elküldtem a éeveéet csörög a szobatelefonom. George volt a vonalban és mondta hogy nem gond hogy átmegyek, csak adjam meg az új Hotel címét.
Mit volt mit tennem elküldtem neki az "ezelőtti hotel címet", ahol két napja száltam meg és várhatóan soha az életbe nem fook már ott lakni. És mikor ott laktunk akkor is az Attila nevén volt a szoba.
Jött a válasz e-mail hogy adjam már meg a hotel telszámát... megattam ... válasz e-mail: nem jó a szám ellenőrizzem, elküldtem a hotel weboldlát.... szerencsére válasz nem érkezett.
Reggel 9.30 kor lent reggelizunk Attilával és az asztalok között megjelenik
GEORGE..........
Attila vette észre elsőnek.... Hát mondom ezt nem hiszem el ...... ilyen nincs......
Az volt a szerencsém hogy a tegnapi tárgyalásokat szakállban nyomta és reggel bababpopsira borotváltam az arcom! George egyszerűen nem ismert fel :):):) Szerentem mint nekik két európai olyan mint a két tojás, max arcszörzetről lehet őket megkülömböztetni, az meg most nem stimmelt.
Azért biztosra mentünk Attilát megkértem kisérjen fel a 9. emeletre nehogy az ajtó előtt üljön engem várva.
Most pedig itt vagyok a szobámba és rettegek ugyan hol fog felbukkanni legközelebb!! :D:D:D


2013. március 26., kedd

Mobilozás

Ha egyszerűen szeretném kifejezni magam Mint Japánok a tévében.
Mindenki a telefonját nyomkodja, és a legfontosabb a telefonok több mint a fel IPhone, így alapvetően meg kell állapítani hogy a gagyi és kopincs telókat cska a hülye európaiaknak gyártják.
Meg is lehet érteni őket mivel itt az IPhone5 1300NTD-be(kb 10 000Ft) kerül várhatóan előfizetésssel.

Így már nem kell csodálkozni hogy még a 12 éves kislány is Iphone5-tel facebookozik a metron.
Az emberek fülében fejhalgató és még sétálás közben is a kütyüket nyomkodját.
Ami még nagyon meglepő hogy a 40-50éve felettiek kezében Ipad és könyvet olvasnak a metron. A fiatalok táblagépet nem igazán használnak, de vagy egy kb 20% akinek pinpongütő méretű Samsung Galaxy S3, vagy Note van és azzal szenved.

Amúgy főleg jázszanak rajta, (egymás ellen csoporokban) facebookolnak, és chatelnek. Internet nélkül meghallnánka(mint ahogy mi is) de különösen extra hogy nem igazán beszélgetnek, nem néznek fel a kijelzőröl csak akkor ha meg akarnak rajta mutatni valamit a másiknak.
Mindenki nyomkodja a telefonját, és magában röhög....

Földindulás

Gyorsan megteszem ezt a bejegyzést, mert nagyon friss az élmény. Reggeli után liftezek vissza a 9. emeletre, nyitom az ajtót mikor az ápulet el kezd recsegni majd hirtelen egy akkora lökés lesz hogy neki esek az ajtónak. Ezek után majd fél percig ring az épülat jobbra majd balra, mikor a fél fújja a fát.
Az is jutott eszembe hogy bizti nagyon megnőtt a szél és kileng az épület(mostmár azért visszagondolva elég vicces feltételezés volt, de mint alfödi gyerek a földrengést max csak hírből ismertem ezidáig)
Az emberek a folyosón kicsit megálltak, kapaszkodtak, majd a műsor végeztével tovább indultak mintha mi sem történt volna. --Úgy látszik csak én vettetem hasra magamat-- Nem tudom hányas erösségű lehetett, de én ku..ára megijedtem! :)
Ezekből feltételezem hogy ez itt mindennapos. Reméle a Taipei101 még áll, csúnya dolog lenne ha összedőlne azelőt mielőtt még felmegyek a tetejére.

frissítés:
http://index.hu/kulfold/2013/03/27/foldrenges_tajvanon/

Tömegközlekedés

Úgy gondoltam hogy magáról a közlekedésről egy külön bejegyzést fogok írni, higgyétekel elég hosszú terjedelmű bejegyzésnek kell lennie. :) Nem egy egyszerű dolog!
Most is inkább csak a metrórol fogok írni, mert ezidáig csak azt sikerült "tesztelni". Ezen kívül még elég komoly buszhálózata van Taipeinek, viszont se villamos, se trolibusz.
A járművek mindegyike led kijelzővel szerelt és mentes mindenféle latin szövegtől(ez jellemző minden feliratra itt). Így alapvetően hogy nonnan hova mennek a járművek az örök rejtély fog maradni a számomra.
Annyi bizonyos hogy vannak 3 számjegyű és vannak 2 számyjegyű vonalak, de hogy mi közötük a külömbség?....passz!
A metró már annál érdekesebb téma! Ugyanis nem hogy időnként megjelenik az angolul a kijelzőn az összes információ hanem még angolul be is mondja(a kinai, és még két valami, itteni nyelvjárás mellet) az információkat.

Összesen ha jól számoltam 5 metro vonal van, mindegyiknek van saját neve( ebből a Banan Line-t tudtam elsőre megjegyezni.


Az 5-ből az egyik gumikerekes(mert ez emelkedőn megy fel a Taipei Zoo-hoz)
Nem csak a föld alatt mennek hanem legalább 30%-ban magas pálya van kiépítve nekik, és kanyarognak a házak közt.
Az itteni fegyelemről majd egy külön bejegyzést szeretnék írni(terveim szerint), de természetesen egyetteln egy ellenörrel nem találkoztunk, de kimerem jelenteni hogy nincs is!
A "jegyet" egy automatában veszi az ember ami egy kis kék zsetont ad ki, mint a vursliban a dodzsemhez. Ezt a belépéskor oda kell érinteni a proximity leolvasóhoz ami nyitja az ajtót, majd mikor megérkeztünk a végső célhoz bele kell dobni egy kis résen és szintén nyílik a kapu a kilépéshez.
Így pontosan lehe tudni honnan hova mentem.
A díjazás zonánként van 20-25-30-35-40NTW(160Ft-360Ft). MAx 2 óra utazás korlátlan átszálás az adott zónán belül. A használat pofon egyszerű!
Fegyelemről még annyit hogy egy árva grafiti nincs, nincsnenek kiszaggatva ülések, az 1991-ben beüzemelt szerelvény szinte ugyan olyan állapotban van mint akkor.

A peronon mindenütt mellegaságig érő plexi korlát van aminek az ajtaja önműködő, és hogy hogy nem minden alakalomma a szerelvény centiméter pontosan ott áll meg!

Ez szükséges is azért mivel kb 6,3millió ember él kisebb helyen mint Budapest és közlekednek.
Az ajtók előt jelzés van felfestve hogy hol kell sorban állni(és sorban is állnak) Hogy mikor megérkezik a szerelvény és egyszerre tódulna fel és le a tömeg(mint ahogy nálunk van ne így legyen.
Ugyan is várakozni az ajtótol balra kell felszálláskor és a leszállók pedig jobra szállnak le. a felszállás folyamatos és egyszerű 2x akkora embermennyiségnél mint nálunk. Ezt nagyon nehéz külömben leírni ezt látni kell!!
Itt látszódik a fehér csík a várakozó zona

A mozgó lépcső használata sem egyszerű! Szigorúan ha csak álldogálni akarok rajta akkor jobbra tarts van. a Bal oldalán mennek a "sietősek" ott nem lehet csak úgy álldogállni.

Borzalmas tömegek közlekednek a metrón! Szinte hihetzetlen volt látni ahogy egy szerelvényen kb 1000-1500 ember száll le és fel 25mp alatt! Nincs lökdösődés, nincs tülekedés, ha nem fért fel szó nélkül megállá ás megvárja a következő szerelvényt(ami kb 2perc) és nem turakszik hogy ő azért még befér.

Minden állomáson van egy peronfőnök sárga mellényben piros világító bottal aki terelgeti az embereket. A fő időben mikor a legtöbben vannak még segít neki 3-4 ember és lebonyolítják az állomás teljes logisztikáját. Az ő szavuk szent és nem is kérdőjelezi meg senki. Ha a bottal blara terelnek akkor mindenki arra megy és senki nem kérdezi meg hogy akkor ez most meg mié??


És egy kis érdekesség a végére:





Nyelvtudás

Az itteni emberek nen nagyon beszélnek nyelveket. Meglepő de aboltokban az angollal nem igazán lehet boldogulni. Az én angol nyelvtudásom elég korlátozott, (féltem is indulás előtt emiatt) de perfect angollal sem vinném itt többre. Az emberek többségének a szókincse az alábbi szavarka korlátozódik. yes,no,thank you, don't understand.
Gondolom úgy vannak vele hogy kb 1,6milliárd ember beszéli a mandarint minek másik nyelvet megtanulni.(ráadásul az európai itt olyan ritka mint a fehér holló).
Az alábbi eset zajlott le tegnap a boltba ami jól illusztrálja a helyzetet
15-25 év körüli srác(itt a kort nagyon nehéz meghatározni) oda visszük hozzá az árut.
Az árat nem tudja elmondani de mutatja a monitoron a számokat. Adom oda a hitelkártyám erre:
- No Cash, no cash
- OK it's Credit card
- No Cash
- Only cash?
- no, no cash
na hát szóval legalább vidámságra öszönzött minket egy másfél órára az este :)

A másik: este bementünk a belvárosba és egy sörözőben leültönk. Az elején volt egy srác aki még legalább megértette hogy beer, (ráadásul a big-et is mert 1L kancsósat hozott) de uttánna a hölgynek már nem tudtuk sehogy sem a whisky szavat a coke szavat elmagyarázni.
A two whisky coke, please... whisky coke.....
Ennyi volt a válasz don't understand.  Ugyhogy én már magyarul válaszoltam nek.
-áááá hagyjad mennyél inkább!
DE NEM ADTAM FEL :):)
Elővettem a telefonom, és ezt mutattam neki.
ÉS MEGÉRTETTE :)

Tények makacs dolgok

Sajnos rá kellett mostanra jönnöm hogy egyszerűen nincs időm teljes részletes utileírást írnom. Ha komolyan nekiesnék szerintem vagy 200oldalt tudnék írni, de kéne hozzá vagy 3 hónap és nem 7 nap.
Úgyhogy úgy döntöttem stratégiát váltok. Mostantól inkább az egyes érdekességeket, szituációkat, történeteket fogom leírni, és nem történeti sorrendben az eseményeket. Így egy nap döbb érdekes bejegyzést is fogok majd tudni írni, amik lehet hogy akár még 3-nál több embert is érdekelni fog(kettő elviekben adott a feleségem, és az édesanyám).

2013. március 24., vasárnap

Első nap

A gép leszáltával még semmit nem lehetett érezni a hyli klimából mivel a teljes repülőtér központi klimával volt ellátva, és jó hüvös volt.

Itt szeretném megjegyezni IGAZ! A kínaika a dolgik előtt mosnak kezet és nem utánn, ezt személyesne tapasztaltam mindjárt az elején ahogy leszálltunk a repülőröl és elmentem mosdóba. Alapvetően jogosnak is tartom, a szent szerszámot ne érintsék meg koszos kézzel.

Még a rapülőn osztogatak visa lapokat amit ki kellet tölteni ahhoz hogy be tudjunk lépni az országba. Minimális routin ellenőrzésen mentünk keresztül, alap kérdések ki vagy mit akarsz itt, majd a szokássos nézz  a kamerába, de mind ezt nagyon kedvesen, udvariasan.

Az országba bejutva szembesültünk hogy hát ha mi meg is érkeztünk a csomagjaink nem! Ugyan is mikor minket leszállítottak a teljes rakományt is lepakolták, vissza viszont már csak mi szálltunk.

A China Airline mentségére legyen azonnal kb 20 kollégájuk intézte az ügyeket, mindenkihez odamentek, elnézést kértek kitöltették az adatlapokat, közben vizzel és üdítzővel kináltak, és 50$  kupont adtak(amit várhatóan soha nem fogok tudni igénybevenne, de hát a gesztus....).
A csomagokat majd kiszállítják a szállásra.
Így hát a most már lassan két napos ruhánkba (amiről tudtuk hogy meg kell érnie a 3. napot is) megindultunk kifele a reptérről, hogy pénzt vegyünk fel és taxival bemenjünk a belvárosba.

1NTD(New Taiwain Dollár = 7,9 Ft

Pénzfelvétel után megkerestük a hivatalos taxiállomást! Ahogy kiléptünk a levegőre megcsapott minket az a "már hiányolt" trópusi klíma. Nem volt olyan durva mint Kubába, de elég jellegzetes volt. Talán nem volt olyan párás mint ott, kissé szárazabb, kissé hüvösebb.

Az autók főleg Japán autók, plusz egy kéte európai, és amerikai típus. Toyota, Nissan, mint nekünk a Suzuki.
A taxis 1000NTD-ért vitt be 50 km, és majdnem 1 óra volt az út. Szerencsére -Honkongtól eltérően- jobboldali a vezetés ezért a köszlekedés megszokása nem okozott problémát, talán csak annyi hogy nem 3 jelző lámpa van csak egy és abba van benne a két szín(piros és zöld). Ráadásul mindegyik melett ott vvan aszámláló hogy még mennyi ideig szabad, vagy tilos a jelzés.
Rengeteg a robogó, szinte annyi mint az autó. Külön kultura van rá, az utcákon mindenütt csak parkoló robogók vannak.

Érkezés(azaz eljutás)

Helyi idő szerint (CET+1) szerint 12.00 körül még úgy nézett ki hogy a Taiwanba való eljutásom arány  2:0, így igen csak vesztésre álltam. Aki esetleg nem tudná kb. 2 éve is elnidultam már egyszer Taiwanba de csak Bécsig jutottam ott az EVA gépére nem engedtek felszállni mivel az útlevelem 5hónap 21napig volt érvényes és nem 6 hónapig.

Na tehát elindultam másodikra is 3-kor kelés 4-re Pestre értem (felvettük Attila Barátomat, aki szintén velem tart ) és 5-re már a Ferihegy2 voltunk.
Természetesen bombariadó volt a reptéren így a nagy torlodásba ahogy becsekkoltunk már szállhattunk is fel a gépre.
Lufthanza vitt minket Frankfurtba(elég nagy csalódás volt mert reggeli helyett adtak egy frizbi méretű csokiskekszet), amivel jólakni nem lehetett inkább csak megfeküdte az ember gyomrát.

Frankfurtba érkezve az egyik terminálból a másikba a kis önjáró vonattal tudtunk átmenni majd mint aki jólvégezte dolgát megittuk első búzasörünket(6 eurós búzasörünket) és vártuk a 10 órát hogy meg tudjuk kezdeni a China Ariline C062 járatra a beszállást.

Minden szépen is ment sorbanállás - e-jegy nyomtatás - sorban állás - átküldés másik sorba(mert hogy nem volt ellenőrizve az útlevél - sorban állás - utlevél ellenőrzés -sorban állás -becsekkolás - várakozás -sorbanállás - gépre való felszállás.
A gépnek a leghátuljába szólt a jegyünk ott ahol az ablaknál már csak két ülés ven ahogy elkezdtünk helyeszkedni örömmel nyugtáztuk hogy a csomagok megvannak mert éppen akkor láttuk menni felfele őket a futoszallagon(majd eszek mentek lefele is de ezt mi már sajnos nem láttuk)
A CabiCerew személyzet(mert ma már a stewardess kifejezés degradálónak számít) mind vágatszemű kínai kislány,az elején kedvesnek tűnő  szimpatikus személyzet benyomását keltette... elején...

Na hát szépen elhelyezkedtümk és vártuk az indulást ami nem következett be. A kapitány úr bejeltette hogy valamit még ellenőriznének a gépen és 40 perc és indul.... kb 1óra alvás után felébredtem de még nyoma sem volt az indulásnak. majd letereltek a gépről mindenkit hogy most 3 óra javítás következik.
Ekkor ittuk meg a második búzasörünket.... (sajnos tömény nem volt pedig az jobban csúszott volna.)
és éreztem ezt hogy igencsak vesztésre állok megint........
Elkezdtük fontolgatni a vissza utazási lehetőségeket és a kinti szállások lehetőségét mikor a kijelzőn megjelent a módosított indulás időpontja 16.00
(közben szenvicseket osztogattak"fosztogattak, mert mindenki ráraborlt, és vizet)
Az új